Megható és lélekemelő
A Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon avatták fel a legendás kenuedző, Ludasi Róbert emléktábláját a Magdolna Udvarban. Lapunk az esemény után Ludasi Mónikával, a 2021-ben elhunyt tréner lányával is beszélgetett.
„Nagyon megható és lélekemelő volt átélni ezt a megemlékezést – kezdte Ludasi Mónika, amikor édesapjáról kérdeztük, akinek többek között a kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György is a tanítványa volt. – Édesapám 2021-ben hunyt el, és azóta nem igazán akadt olyan méltó alkalom, ahol felidézhettük volna az emlékét. Apukám nagyon zárkózott ember volt, halála előtt még bocsánatot is kért tőlem amiatt, hogy a pályafutása során sokkal több időt szentelt a versenyzőinek, mint nekem. Ugyanakkor sokszor szavak nélkül is értettük egymást. Bár szerette volna, ha én is a sportpályát választom, mindössze négy hónapig próbálkoztam a kajak-kenuval. Nem voltam elég kitartó, de szerintem ezt nem is bánta igazán: féltett, és bőven elég volt neki a versenyzőiért izgulni. A határozottságomat és a makacs igazságérzetemet viszont egyértelműen tőle örököltem. Amikor egy-egy munkahelyi helyzetben kiálltam magamért, és otthon büszkén meséltem el, láttam a szemében az elismerést. Mindketten pontosan tudtuk, kire hasonlítok.”
A rendezvény során a mesteredző özvegye, Ludasi Erzsébet megható beszédet mondott. Kiemelte: „Robi edzői pályafutása Kolonics sikereivel teljesedett ki igazán. Ugyanakkor nemcsak ő, hanem az összes tanítványa a pótgyereke volt.” Hozzátette: a férje zárkózott és szerény volt, de olyan belső erőt sugárzott, amely elől nem lehetett kitérni egy életen át.
Ludasi Róbert budafoki gyerekként, 1965-ben kezdett el kenuzni a Budapesti Spartacusban. Versenyzői karrierjét 19 évesen a katonai szolgálat törte ketté; a kétéves kihagyást később már nem tudta behozni. Edzői pályafutása 1979-ben indult a Sparinál utánpótlás-neveléssel, majd 1989-ben átigazolt a Csepelhez. A mesteredző tanítványai 1979 és 2020 között nem kevesebb mint 106 érmet szereztek a különféle kajak-kenu világversenyeken.
(P. B.)